A dőlésérzékelők ezen fajtája túlnyomórészt statikus, ill. kvázi-statikus alkalmazásokban kerül felhasználásra.
Ide tartozik számos álló alkalmazás, pl. egy ollós emelő kitámasztása. Az ilyen gépeknél nagy fokú statikus pontosság szükséges, az érzékelő ugyanakkor kevés rezgésnek van kitéve.
A gyakoribb diffúz, külső gyorsulásokkal járó alkalmazásoknál belső kapcsolható szoftveres szűrők is használhatók az érzékelő jelének simításához.
A digitális szűrők az ilyen érzékelőknél rendszerint átlagértékek (moving average filter), aminek az a hátránya, hogy az értékek szignifikánsan stabilabbnak tűnnek, az érzékelő reakcióképessége /-ideje ugyanakkor negatívan befolyásolódik.
Bizonyos esetekben kompromisszum szükséges a jel stabilitása és a reakció gyorsasága között.
A gépek vagy géprészek vízszintes beállítása gyakran a biztonságos működés fontos feltétele. A statikusan mérő dőlésérzékelők például szög- és pozícióérzékelésre szolgálnak mobil, stacionárius munkagépeknél.
Jellemző alkalmazásoknak számítanak a munkaállványok tájolása, a mobil daruk vagy markológépek szintezése. Ipari területen pl. szolárpanelek automatikus utánállítására szolgálnak.
Gyakori ütésekkel és vibrációkkal járó statikus alkalmazásoknál megtörténhet, hogy a mérési jelnek csupán szoftveres szűrése, ill. csillapítása nem elegendő.
Ezen kívül az alkalmazás miatt gyakran nem lehetséges a jelstabilitás és a reakcióképesség közti kompromisszum sem.
A járművek gyorsulásai az indítás és fékezés pillanatában is erősen befolyásolhatják a mérési eredményt, mivel egy statikus dőlésérzékelő nem tud különbséget tenni a valós gyorsulás, a földi gravitációs erő (referencia) és a fenti hatások kiváltotta külső gyorsulás között.
Ez az eltérés függ a mindenkori gyorsulás erejétől és a sebességtől.
Ilyen alkalmazásoknál ajánlott gyorsulás-kompenzált (dinamikus) dőlésérzékelők használata, ezek a korábbi kvázi-statikus dőlésérzékelők továbbfejlesztett technológiáján alapulnak.