A kapacitív érzékelők érintésmentesen érzékelnek bármilyen anyagot. Az ifm kapacitív közelítés-érzékelőivel a felhasználó beállíthatja az érzékenységet a folyadékok vagy szilárd anyagok, de akár nem fémes tartályfalak érzékeléséhez is.
Egy kondenzátor két lemezből áll, és köztük az áram áthaladásakor elektromos mező jön létre. Minden anyag, mely belép ebbe a mezőbe, módosítja a kapacitást a lemezeknél.
Egy kondenzátor állhat ugyanakkor egyetlen lemezből is. Ebben az esetben a talaj a „másik lemez”.
Minden kapacitív érzékelő ugyanazon alapkomponensekből áll:
A kapacitív érzékelőknél az alapvető érzékelőelem egy lemezes kondenzátor, melyben a lemezek egyike földelve van. Ha a cél behatol az érzékelőmezőbe, változik a kapacitás, és a kimenet átkapcsol.
Adatlapjaink 3 különböző érzékelési távolságot határoznak meg.
érzékelési tartomány | |
---|---|
Kapcsolási távolság [mm] | 4 |
Sr tényleges kapcsolási távolság (mm) | 4 ± 10% |
Működési távolság [mm] | 0...3.25 |
Különösen a forma az, mely a leggyakrabban eltérő. Nehéz a formán alapuló korrekciós tényező megállapítása. Ezért célszerű ellenőrzéseket végezni, ha a kapcsolási távolság kritikussá válik.
Végezetül elsősorban a dielektromos állandó az, mely befolyással van a kapcsolási távolságra. A kapacitív töltésszint-érzékelőknél egyszerűbb az anyagot érzékelni, minél nagyobb a dielektromos állandó. Általánosságban a következő ökölszabály érvényes: ha a dielektromos állandó nagyobb, mint 2, akkor az anyagnak érzékelhetőnek kell lennie. A következő a dielektromos állandók bizonyos anyagokra vonatkozó általános irányelve. Ezek az adatok csak referenciaként szolgálnak.
Az ábrán a forma általános hatása látható.
A kapacitív érzékelőkkel való sikeres töltésszint-lekérdezésnél ügyeljen arra, hogy:
High- és Low-küszöb - részecskefelismerés | High- és Low-küszöb - folyadékfelismerés |