Vizes bázisú közegek
A víz jó termikus tulajdonságokkal rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a kalorimetrikus mérési elv megmutassa erősségeit és megbízhatóan meghatározható legyen az áramlási sebesség.
Ilyen alkalmazásokban azonban a közeg turbulenciája és a változó áramlási sebességek befolyásolhatják a mérési eredményt. Lerakódások vagy biofilmek is kialakulhatnak, amelyek rontják a hővezető képességet.
Glikolok és olajok
A glikolos védőfilmek és olajok hővezető képessége a vízhez képest alacsonyabb. A közeg pontos összetétele befolyásolja ezeket a fizikai tulajdonságokat, ezért ajánlott az adott közegre vonatkozó közeggörbe alkalmazása. Ezen kívül az olajok viszkozitása a hőmérséklet függvényében változik, és a csővezetékben hőmérséklet-rétegződés alakulhat ki, amit a mérés és a szerelés során figyelembe kell venni.
Gáznemű közegek
A levegőnek a folyékony közegekhez képest nagyon alacsony a hővezető képessége, és turbulencia esetén viszonylag hosszabb nyugalmi szakaszt igényel. Ennek eredményeképpen a gyors hőmérséklet-ingadozások és a hőmérséklet-rétegződések erősen befolyásolják a mérési jelet. A levegő összenyomható közeg, ami azt jelenti, hogy a nyomás befolyásolja a sűrűséget, ez pedig egyúttal meghatározza a közeg hővezető képességét. A termikus áramlási elv az áramlási sebességet (m/s) méri, és nem történik átszámítás normál feltételekre (Nl/min). A mérőhegyen lévő lerakódások, pl. a korom és kondenzátum szintén befolyásolhatják a mérést.